2015. május 3., vasárnap

6.Rész

Sziasztok!
Sajnálom hogy nem volt rész de sokat kell tanulnom és nincs is nagyon rá időm.
Mostanában minden össze jön. De nem is szabadkozom tovább. Itt a rész a következőt
megpróbálom előbb hozni. Jó olvasást!! Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel!
Puszi: Mad

-Hagyj már! Abban alszom amiben akarok!- hisztiztem
Bólintott, majd békén hagyott. Visszatakaróztam, ős is hasonló képen tett. Most már nem karolta át derekam, nem húzott magához közel ami hiányérzetet keltett bennem. Hiányzott érintése, ahogy nevet, ahogy hallom lélegzetvételét. De miért? Csak nem.. ugye nem szerettem bele!? Az nem lehet. Ő egy gyilkos. Mad felejtsd el! Ő egy gyilkos, nem kötődhetsz hozzá érzelmileg. Se most, se máskor. Ez nem következhet be.
-Öm..Harry..Izé..- kezdtem bele
Na szép, nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot. Gratulálok magamnak!
- Baj.. van..?- folyattam.
Ezt miért is kellett megkérdeznem nem tudom. Miért is lenne baj számára.
- Aludj!
-De..mindegy. Jó éjt Harry.- dadogtam mit egy fél bolond
-Neked is Mad.-felelte
Hát jó nem lesz azt már most tudom.

**** hosszú idő elteltével ****

Már több órája hogy szenvedek, egyszerűen akárhogy próbálok nem tudok elaludni. Eközben Harry halálnyugalomban szuszog mellettem. ez hogy megy neki ilyen könnyen? Felkeltem és kivonultam a szobából, át a konyhába ahol kivettem a hűtőből a tejet, kiöntöttem magamnak egy nagy pohárral , majd vissza raktam a hűtőbe. Megmelegítettem azt, majd leülve a kanapéra elfogyasztottam.
-Miért nem alszol?
-Nem tudok..- Hajtottam le a fejem
-És miért nem?- folytatta
-Nem tudom.
-Miattam?!- hallottam hangján hogy vigyorog
-Nem!- vágtam rá ösztönösen
Leraktam poharam majd vissza vonultam a szobába. Ő lefeküdt mellém és csak folytatta.
-Ne is tagadt. Hiányzott ez..-húzott magához- és ez..- karolta át derekam.
Tettei nem ismert érzés váltottak ki belőlem. Akármennyire is akartam nem tudtam ellenkezni neki.
-Na tudtam!-nevetett
-Ugyan mit?
-Tetszem!-jelentette ki
-Álmodba se!Jó éjt Hazza!- fúrtam arcomat párnába
-Hazza?! Becézgetünk? - húzta fel szemöldökét
Nem feleltem, inkább hagytam hogy elnyomjon az álom.

-------------

Az utcán sétáltam. Minden fekete, fehér. Az utca, a házak, a fák, minden. Ám a távolban mégis valami fényesség.
Lépteimet felgyorsítom, mikor odaérek lábam megdermed.Anya állt ott. Kezeit kitárta és hívott, ám én hiába
akartam nem mozdultam. Majd oldalra kapva fejem Harryt láttam. Egy pisztollyal amit anyám felé szegezett.
Hatalmas dördülés és teste élettelenül hullik a földre.
-Anya!!!- sikítom majd a földre rogyok.
Felpillantok és látom gyilkosa önelégült vigyorát. Majd egy újabb lövés és én is azon a sorson végzem mint szülöm.
-Miért? - sóhajtom utolsó erőmmel.

-------------

Ijedten ülök fel az ágyban.Szememből apró könnycsepp gördül le amit követi a többi is. Miért élem át
újra azt a szörnyű pillanatot? Miért kell itt lennem vele? Kavarogtak a gondolatok fejemben.
-Miért sírsz? - éreztem meg két erős kart vállamon
-Én nem is sírok! -töröltem meg durván könny áztatta arcom.
-Ne hazudj! - parancsolt rám
-Rosszat álmodtam semmi más! - feleltem- de nem fontos. -rántottam vállat
-Mit?- folytatta
-Semmit.
-Kérdeztem valamit! - kezdett mérges lenni
-Én meg válaszoltam! - emeltem meg hangom
- Te nem beszélsz velem így! Vidd lejjebb a hangerőt! - szűrte ki fogai között
- Úgy beszélek ahogy akarok! - köptem felé a szavakat majd megütni készültem ám elkapta csuklóm
-Oo! Ezt nem kellett volna! - morogta
Kezem egyre jobban szorította és akárhogy könyörögtem nem engedte el.
-Ez az én házam! Az én szabályaimmal. Te is az enyém vagy. Azt teszed amit mondok! Megértetted? - szemei zöldből feketébe változtak
-Ne...nem vagyok a tulajdonod!- dadogtam
- Dehogyis nem! - szorított egyet karomon
-Engedj el! Ez fáj! -mondtam sírva
-Legalább megtanulod mihez tartsd magad! -kacsintott
Pár perc elteltével elengedte karom ám holnapra biztos megmarad ujjnyoma.
Sírva feküdtem vissza ám aludni már nem igen tudtam. Fájt a kezem, fájt hogy így bánt velem.
-Ezentúl mindig bántani fog? Inkább meghalok!- gondolkoztam el.

2015. április 6., hétfő

5.Rész

Sziasztok!
Sajnálom a sok késést, de most itt van. Nagyon remélem hogy tetszeni
fog, és Directionerek fel a fejjel, és a srácoknak is. Tény hogy Zayn
nem pótolható, de minden rendbe fog jönni!! Nem is húzom tovább az időt,
jó szórakozást az olvasáshoz. Komikat ne feledjétek!!
Puszi: Mad




Lépteimet felgyorsítva,szaladtam a távolban lévő alak felé. háta mögé bújva, vártam. Szívem hevesen vert, könnyeim patakokban folytak, még akkor is, mikor elüldözte a kutyákat. Rám nézett felhúzott a földről ahova időközben leguggoltam. Megragadta karom és vezetett maga mögött. Pár perc alatt haza is értünk, ám az út néma csöndben telt. Még azt sem kérdezte meg jól vagyok-e, amire természetesen igennel válaszoltam volna, habár ez hazugság de az kit zavar. Az este folyamán hozzám se szólt, szinte levegőnek nézett.
-Au!-sziszegtem mikor sikeresen bevágtam fejem a polcba.
-Balfasz!
Csak ennyit mondott és bevonult a szobájába. Gondoltam meg nézem mit csinál, ám mikor belestem nem láttam mást mint hátát, ugyanis háttal ült nekem.
-H..Harry.- szólítottam meg.
Ő rám nézett majd felállt. Reméltem hogy hozzám jön, és végre megszólal, de e helyett csak bevágta arcom előtt az ajtót. Nem tudtam mire vélni viselkedését. Kopogtam, nem felelt. Kiáltottam, nem válaszolt. Így hát elszántam magam, berontottam és egyenesen odasiettem mellé. Olyat láttam ami még engem is megdöbbentett. Sőt megijesztett.
-Jézusom. Te leordítod a fejem, hogy vagdosom magam erre te drogozol baszod?!-hitetlenkedtem
Elkapta csuklom és maga alá fordított. Szemei feketék voltak, ami nem jelentett jót. Keze derekamra tévedt ami egyre csak haladt lefelé.
-Engedj el!-könyörögtem már már sírva.
-Kussolj édes. Hamarabb túl leszel rajta!-vigyorgott kajánul.
elkezdte lehámozni rólam fölsőm ami még jobban kiborított.
-Kérlek. n..ne- csuklott el hangom.
Mit sem foglalkozva velem folytatta amit elkezdett. Agyam folyamatosan azon kattogott mit tegyek hogy abba hagyja, és közben mi van ha.. gondolatok suhantak át agyamon, amik nem kicsit rémítettek meg.már lassan csak egy fehérnemű volt rajtam mikor görcsös sírásba kezdtem.



-Ne...Én még szűz vagyok.. kérlek térj magadhoz.. ne..-sírtam
Tekintette engem fürkészett majd lenézett mellkasán támaszkodó vézna kis karjaimra, amikkel próbáltam ellökni magamtól.
-Bassza meg! - túrt hajába
Legurult rólam majd kiment. Én gyorsan magamra rángattam ruháim, majd pár perc múlva, mikor már zokogásom is alább hagyott, utána mentem. Ott állt a konyhapultnál és nézte a csempét (?).
-Am..- lépdeltem felé
-Állj. - parancsolt rám - Most hagyj!
-Ok..- feleltem és kimentem.
Leültem a kanapéra, vártam.. és vártam. De semmi.

***** kb. 2 óra elteltével*****

Éreztem hogy 2 kéz nyúl alám, és emel fel a kanapéról, melyeknek tulajdonosával tisztában voltam. Nagy nehezen kinyitottam szemem, de csak résnyire.
-Hm..- nyögtem fel álmosan
-Css.. Aludj Mad csak a szobába viszlek. - felelte.
Én csak hevesen rázni kezdtem fejem, majd nehezen, de sikeresen kikászálódtam karjaimból. Egyenesen vissza a kanapé felé vettem az irányt, mikor megragadta csípőm.Érintése egyből eszembe juttatta a délután történteket. Sikoltva ugrottam arrébb.
-Mi az? - nézett rám döbbenten
-Nem emlékszel mit csináltál velem délután?!
-De igen. És akkor?
-Baszdmeg majdnem megerőszakoltál, és ilyen lazán kezeled?..- akadtam ki
-Valahogy úgy. Na gyere.- felelte
Fejemet hevesen megráztam.
-Gyere vagy baj lesz!
Újra csak fejrázással feleltem
-Gyere amíg szépen kérlek
Megismételtem eddigi cselekedettem.
-A kurva életbe. Most azonnal idejössz, vagy.. - emelte meg a hangját
-Nem! - válaszoltam
-Madison!
-Harry?!- húztam feljebb szemöldököm.
- Ugye nem akarod hogy megint megtegyem amit délután? És most nem fogom vissza magam! - komolyodott el.
Na jó. Akár mennyire is nem akarok muszáj vele mennem. Csak AZT ne tegye meg velem.
-Megyek már.- rohantam be a szobába majd bebújtam az ágyba és fejemre húztam a takarót. Hallottam ahogy farmerja cipzárját ami csak azt jelenti leveszi a ruháit. NEEE!!
- Ugye nem akarsz egész éjszaka a takaró alatt fulladozni? *nevetett fel.
-De!
- Legalább a ruháid vedd át!- mondta
- Nem! Ne és nem!- kiáltottam.
-Szégyenlős vagy? Ne aggódj már több női tested láttam már mint azt te képzeled. A tiéd sem különb.- nevetett
-Jézusom..
-Na gyere már elő!- kezdte el rángatni a a takarom.
Amiért jelentős erő előnyel rendelkezett nem kell sok míg leszedte rólam.
-És most át öltözöl! - felelte
Elkezdte nadrágom lefelé rángatni, ami én vele egy ütemben felfelé.

2015. március 21., szombat

4.Rész

Sziasztok!
Nagyon sajnálom hogy nem volt rész már vagy 2 hete. Igazán röstellem.
De elromlott a tabletom, amiről írom a részeket és gépközelbe is csak
ritkán jutok! :/ Remélem ettől még nem pártoltatok el mellőlem. Ígérem
próbálom majd gyakrabban hozni a részeket! Nagyon közönöm a sok komit,
esküszöm mikor megláttam, majdnem leestem a székről.Mint mondtam ez a rész
kétszer olyan hosszú lett mint a többi! De nem is húzom
tovább az időt, jó olvasást kívánok! HA tetszik ne feledjetek feliratkozni és komizni sem!
Xx: Mad


Lehet gyilkos, de azt nem néztem volna ki belőle hogy megütne. Hogy miért is nem? Fogalmam sincsen róla. Túl pozitív voltam vele kapcsolatba. Tévedtem.Arcomat sós könnyek áztatták, felnéztem rá. Fekete szeme azonnal visszaváltott zöldre amik ijedten pásztázták testem minden részét.
-Sajnálom! -guggolt le mellém
Én nem feleltem csak vártam mi történik, vártam a semmit. Lassacskán megnyugodtam, kaptam tőle egy pólót, és egy boxert, azzal vonultam be a fürdőbe. Lehámoztam magamról a koszos, szakadt ruhát majd beálltam a kabinba és perceken át engedtem magamra a forró vizet. Megmostam hajam és csak áztam. Egész életemben boldogan éltem, a családommal egészen idáig. Mint a szélvihar úgy dúlta fel megszokott napjaimat az a bizonyos nap. Elvesztettem a szüleim, egyedül maradtam. Senkinek sem kívánom ezt a sorsot. Borzalmas!Gondolat menetemből az ajtón dörömbölő srác zavarta meg.
-Mit csinálsz odabenn már vagy fél órája!? HA nem jössz ki esküszöm berúgom az ajtót!- fenyegetett
-Nyugodj már meg! csak hajat mostam!-feleltem közben pedig gyorsan magamra kaptam ruháim.
Kinyitottam az ajtót és dühösen néztem rá.
-Megengeded hogy megszárítsam a hajam vagy inkább fázzak meg?- fésültem hajam.
-Majd én megszárítom annyival kevesebb az esélye egy szökési kísérletnek!-felelte
Behozott egy széket és neki is állt hajam szárításának. Fiú létére meglehetősen ügyes volt, mikor végzett simára fésülte hajam.
-Kész!-jelentette ki majd elpakolta a hajszárítót.
-Hol tanultad meg?-kérdeztem
-Ugyan mit?
-A hajam szárítását. Hogy hogy így tudtad?
Na jó ez így érdekes mert most ki ne tudna hajat szárítani, de ő máshogy csinálta mintha már gyakorlott lenne benne.
-Jah, hogy azt. Van egy nővérem Gemma, gyakran segítettem neki ha megkért rá.- válaszolt.
-Ühüm! -bólogattam.
Megindultam a fekhelyen felé mikor elkapta csuklóm.
-Mi van? - fordultam felé türelmetlenül.
-Velem alszol!
-Mi?! Azt már nem, elfelejthetsz Harry!- mondtam
-De igen, mert nem hagyom hogy megint az éjszaka közepén felriadj és ne hagyj aludni! - magyarázta.
Pár perc elteltével nagy nehezen meggyőzött. Bementem a szobába, átsétáltam az ágy jobb oldali felére, majd bebújtam a paplan alá.
Ő is hasonló kép tett. Közelebb húzott magához majd átkarolta derekam.
-Héé! Azt mondtam alszom veled egy ágyba nem azt hogy veled ilyen közelségbe.- löktem el magamtól amire csak egy nevetést hallatott.
-Okey!- még háttal is tudtam hogy vigyorog.

*******************

Reggel Harry csupasz mellkasán feküdtem, míg ő csípőmnél fogva tartott, ráadásul ébren is volt és ez ellen nem tett semmit.. ijedten ugrottam fel, ám a hirtelen mozdulatól teljesen elgémberedett lábaim feladták a szolgálatot így sikoltva estem a földre, amin ő csak röhögött.
-Miért hagytad?!- förmedtem rá.
-Nekem tetszett! Ne mond hogy neked nem.- vigyorgott önfeledten
-Hát nem!
-Hazudsz! - erősködött
- Akár hazudok akár nem, az nem tartozik rád.- mondtam majd kikelve az ágyból indultam i a konyhába.
Hasam korgott, és már a szemem is kopogott az éhségtől ugyanis tegnap már vacsorát sem ettem. A hűtőben talált 6 darab tojást megcsináltam tojásrántottának. Nem fogom megenni mindet azt már most tudom, majd Hazza is biztos eszik belőle, szóval csak elfogy. Mikor elkészült, két tálba elosztottam hogy tudjon hűlni egy kicsit.
-Házikozt!- hallottam meg rekedtes hangját a háttérből.
Bólintottam majd leültem az asztal egyik felére és neki is láttam. Pár perc alatt el is fogyott, a tálakat elmosogattam.
-Jól főzöl. Megtudnám szokni.- kacsintott
-Ha rajtam múlik nem fogod. Nem vagyok az anyád, csinálj magadnak.- feleltem majd faképnél hagyva ott hagytam.
Visszamentem a szobába, ahol beágyaztam majd mikor már kezdtem volna öltözni a régi ruhámba, Harry megállított.
-Tessék ezt vedd fel!- nyújtott felém egy fekete farmert és egy hozzáillő fehér pólót aminek az elején egy ezüst halálfej virított.- Tegnap kértem kölcsön Gemtől hogy ne a szakadt ruháid hord.-felelte és kiment a helységből magara hagyván a nyugodt öltözéshez. Gyorsan magamra kaptam az új göncöm majd levonultam megindultam a kijárat felé. Mikor nyitottam az ajtót, becsapta azt.
-Hova készülsz? - vetette oda
-Ki! Csak nem gondolod hogy örök életembe itt fogok benn poshadni basszus.- válaszoltam
-Hm.. ez egész jól hangzik, valahogy én így terveztem. - nevetett
-Ne már! -nyögtem fel keservesen
-Na jó, elmehetsz de maximum egy órára. Értve vagyok!?- komolyodott el
-Köszönöm.
Ahogy ezt kimondtam megindultam. Kiérve a házból a kellemes friss levegő szele csapott meg, végre egy kis szabadság, ha nem is túl sokáig.. Lényeg hogy egyedül lehetek nyugalomban. Úgy döntöttem sétálok egyet a parkig ( már ha megtalálom, elvégre azt sem tudom hol vagyok) ott pihenek majd visszajövök. Mikor végre sikerült megtalálnom a parkot. meglepődve láttam hogy teljesen üres volt amit nem is nagyon bántam. Legalább csend volt, ami most igazán jól esett. Olyan üres volt minden az utcák, a park , minden. Ez kissé aggodalommal töltött el, ám ez hamar elmúlt. Csak arra koncentráltam hogy pihenjek egy kicsit. Az idő hamar eltelt és az idő is kezdett lehűlni, látszott hogy ősz vége van már. Megindultam haza felé, ám kezdem egyre idegesebb lenni mert nem igen találtam a haza vezető utat, ráadásul nem sokkal később kutyák ugatására figyeltem felé.Lépteimet egyre csak gyorsítottam, nagy nehezen kihalásztam zsebemből a telefonom, amit Haza adott hogy ha valami lenne ezen tudom hívni. Gyorsan megkerestem a nevét és rányomtam a hívásra. Idő közben a kutyák megtaláltak és üldözi kezdtek én meg csak rohantam.
-Halo?-hallottam meg rekedtes hangját a telefonban.
-Ha..Harry nem tudom hol vagyok. - csuklott el a hangom.
-Te futsz? -csodálkozott
-Igen! Ez a másik, három hatalmas kutya üldözz. Harry segíts! Félek!- kezdtem sírni.
-Nem látsz utca táblát? Milyenek a házak?-kérdezte idegesen
-Minden ház sárga.-feleltem rémülten.
-Rendben megyek! -mondta és kinyomta
Teljesen kétségbe estem. Nem tudom mit kellett volna tennem. Csak futottam míg meg nem láttam egy sötét alakot a távolban. Göndör fürtjeiből fel is ismertem.

2015. február 26., csütörtök

3. Rész

Reggel hatalmas hangzavarra ébredtem. Az ajtó kivágódott és Harry rohant be rajta. Megragadva csuklóm rántott fel a hideg padlóról, majd húzott maga után a kijárat fele.
-Hova megyünk? - kérdeztem rémülten
-A rendőrök megtaláltak, és téged keresnek. Szóval kuss vagy megöllek. - förmedt rám
Megöl? Kötve hiszem. Ha annyira akarna már rég megtette volna, de nem. Nem is foglalkoztam tovább vele. Mikor kiértünk az épületből, betuszkoltak a kocsiba, és megint csak ráhúztak egy zsákot a fejemre. Számításom szerint olyan fél órát utazhattunk, míg végre elértük úticélunk.
-Hol vagyunk?- kérdeztem
-Nálam! - vette oda félvállról
-És a többi ember miért nem jött?
-Mert nincs elég hely, csak két embernek.
-És miért pont veled kell lennem!?- szenvedtem
-Befognád már végre? Kurvára fárasztó volt eddig is ez a nap. Nem hiányzik egy hisztis picsa is. - ordított rám
Fülem farkam behúzva csúsztam le a fal mentén, ijedten néztem magam elé. Könnyeimmel küszködve vártam a további történéseket.
-Már megint bőgni fogsz? - ordított rám
Na itt eltört a mécses. A könnycsatornáim megteltek, így szemeimből potyogni kezdtek a sós cseppek. Lehet hogy eddig erős voltam, de ez azért már sok, főleg egy lánynak. A hirtelen jött síró rohamom miatt, ami már több mint 10 perce tartott, előhozta a kis kori asztmámat. Ez nem járt mással mint köhögéssel, néha halk sípolással amit a tüdőm adott kis és mellkasi fájdalommal a köhögés miatt. Harry egy idő után aggódva rám nézett majd elment. Na de jó hogy itt hagy. Pont mikor már így is szenvedek.
-Ezt vedd be!- nyújtott felém két fehér bogyót
-Én be nem veszem!- mondtam két köhögés között
-Csak segíteni akarok, hogy ne fulladj meg!- folytatta
- Én nem veszek be gyógyszert!-makacsoltam meg magam
-Ha magadtól nem is, majd akkor erőszakkal!- felelte
Hirtelen mozdulattal kiütöttem a kezéből a gyógyszert.
-Mondtam!-néztem rá
-Én is!
Ment el a pirulákért majd vissza hozzám. Én még mindig "fulladoztam" de azért próbáltam vissza tartani a köhögést, nehogy kinyissam a szám. Ám fél perc után már az ájulás szélén álltam szóval muszáj volt levegőt vennem.
Ahogy nyitottam a számat Hazz kihasználva a helyzetet beledobta a számba marka tartalmat. Időm sem volt kiköpni mert azonnal a számra tapasztotta kezét.
-Na most vagy lenyeled, vagy megfulladsz! -mondta
Nehezen de leküzdöttem a torkomon a gyógyszert, mire a szemben lévő fiú arcára pedig önelégült mosoly ült ki.
-Most örülsz?-motyogtam
-Fogjuk rá!-felelte
Max negyed óra elteltével minden bajom elmúlott.
-Hol akarsz aludni?
-Ezt úgy mondod mintha nem lenne egyértelmű!- grimaszoltam
-Ebben egyet értünk. Jó éjt!- dobott elém egy takarót és a kanapéra mutatott.
Értettem a célzást, így fogtam magam lefeküdtem, a nem mellesleg eléggé kényelmetlen kanapéra, magamra terítve a takarót aludtam el. Éjjel hatalmas mennydörgésre és a hideg esőcseppek kopogására ébredtem. Felhúztam a takarót a nyakamig, s így próbáltam visszaaludni. Ám egy újabb dörgés ami beterítette az egész házat egy hangos sikolyt váltott ki belőlem, mire Harry egy pillanat alatt pisztollyal a kezében rontott ki a szobájából.
Körülnézett majd mikor meggyőződött róla hogy sehol senki felém fordult.
-Minek sikítozol itt? Valaki aludni is akar.- mérgelődött
Nem feleltem csak lesütött szemekkel kezdtem rágni alsó ajkam.
-Csak azt ne mond hogy félsz a vihartól! - könyörgött
Apró bólintással jeleztem hogy sajnos igen is félek. Megsajnálva megragadta a karom és bevezetett a szobájába. Átkísért az ágya jobb oldali részébe ahova lefeküdtem, ő pedig balra. Közelebb húzott magához amit először elleneztem majd átkarolta derekam.
-Most is félsz? - kérdezte
-Hát.. Nem tudom hogy a vihartól féljek jobban, vagy hogy egy gyilkossal fekszem egy ágyba! - feleltem őszintén
-Inkább aludj!- parancsolt rám majd nem sokkal később hallottam ahogy szuszog. Elaludt. Így tettem én is.

********

Mikor felkeltem Hazza már nem volt mellettem így hát felkerestem a mosdót majd a konyhát ahol találtam egy cetlit az asztalon.
"Elmentem, majd jövök. Kaja van a hűtőben, szóval éhen nem halsz, de meg ne próbáld kihasználni a helyzetet és elszökni. Úgy is megtalállak! ~H "
Remek. Ettem a hűtőben talált pizzából majd beágyaztam és vártam. Nagyon unatkoztam szóval gondoltam nem lenne hatalmas baj ha egy kicsit nézem a tévét. Így is tettem. Dél felé járhatott mikor Hazza berontott az ajtón a nevemet ordítva.
-Madison!
-Itt vagyok a szobában! - kiáltottam vissza
-Ennek örülök. Ki engedte meg hogy tévét nézz!? - faggatott
-Én! Ugyanis halálra untam magam ezen a nyomorult helyen. - feleltem
- Ne panaszkodj örülj neki hogy legalább itt lehetsz!- mondta
-Igen! Marhára köszönöm hogy itt lehetek a franc tudja hol, az isten háta mögött. Hogy napi egyszer kapok egy szelet pizzát, hogy annyi tiszteletet sem kapok mint egy virág. Hogy úgy bánnak velem mint egy kutyával. Hát igen! Nagyon köszönöm.
-Szívesen!Még ennyit sem érdemelnél! - felelte
-Már dehogy nem!
-Te nekem nem feleselsz megértetted?- kezdett mérgessé válni
-Annak feleselek akinek akarok! Majd pont te mondod meg Mrs.mindenki azt csinálja amit akarok, itt én parancsolok és aki ellenszegül kinyírom úr! - öltöttem ki rá a nyelvem
-Kibaszott ribanc! - ordított ám majd egy hatalmas csattanással csapódott tenyere arcomnak.
A hirtelen erőtől fejem beütöttem a falba. Az égő ponthoz kaptam majd könnyeim patakban kezdtek folyni arcomon. Engem még soha nem ütött meg egy férfi sem!

---------------------

Sziasztok!
Tudom tegnapra ígértem részt de nem volt időm sajnálom!
Tudom ez is rövid lett de a következő ígérem hosszabb lesz!!
Remélem azért tetszett a rész, és minél többen elolvassátok.
Iratkozzatok fel, likoljatok és persze hagyjatok nyomot magatok után!
Köszönöm hogy elolvastad!
Puszi: Mad

2015. február 18., szerda

2.Rész

-Figyi! Nekem baromira nincs kedvem itt lenni. -vágtam közbe mikor már a két srác fél órája beszélgetett. -Szóval most mennék!-jelentettem ki és felálltam
-És az kit érdekel? Ül!- parancsolt rám a szőke
-A faszt! Nem vagy az apám!-vágtam rá
Mi vagyok én?! Kutya? Nem! Egy érző emberi lény! Nekem csak ne mondja meg mikor mit csináljak. Felejtsenek akkor inkább el.
-Várjunk! Engem érdekel!Na mond csak hercegnő! Mi a probléma? Netán nem szeretnél itt maradni VELEM?- nyomatékosította meg a velem szót a göndör.
-Képzeld nem!- köptem a lába elé.
- Harcias vagy! Ez tetszik!-kacsintott rám
-Pfujj.- adtam ki magamból a véleményem
Harry hosszú lábaival, gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot hogy pont előttem álljon. Bő fejjel magasabb volt nálam ezért szerencsére nem kellett a szemébe néznem,egészen addig még államnál fogva fel nem hajtotta fejem.
-Tudod, nem kéne ilyen ellenszenvesnek lenned. Cica!- jelent meg arcán egy kacér mosoly
Na ne. Már megint ez a cicázódás. Na megmutatom ki az a cica. Megfogtam Harry a vállánál fogja és beletérdeltem a tökébe. A göndör össze görnyedve rogyott a földre előttem.
-Most ki is a cica?- guggoltam le hozzá vigyorogva
-Nagyon vicces.- szinte köpte a szavakat felém.
A szőke, pontosabban Eric, megfogott és betaszigált egy fekete lands roverbe.

***** 7 nap elteltével *****

-Már három napja itt vagyok, várjunk hol is? Ja hát fogalmam sincs. Ugyanis út közben végig be volt kötve a szemem.
Ebbe bele fogok örülni. Napi egyszer étkezem akkor is max egy szelet pizzányit, inni napi kétszer/hurrá legalább ezt kapok/ be vagyok zárva egy sötét szobába ahol még ablak sincs, csak egy matrac és egy íróasztal. Marha otthonos mondhatom.Ch..-gondolkoztam el, aminek egy hatalmas ajtócsapódás vetett véget.
-Jó reggelt!- csoszogott be Harry a "szobámba" majd ledobta a kajás tálcát az asztalra.
-Nem az!-motyogtam
Rám kapta tekintetét majd közeledni kezdett, én egy ütemben hátráltam vele míg el nem értem a falig.
Mikor utolért elém állt, egyik kezével vállam fölött támasztotta magát míg másik kezét derekamra helyezte.
Próbáltam eltolni de teljesen nekiszorított a falnak.
-Mit akarsz?- kérdeztem tömörön
-Én?Semmit!- jelent meg egy ördögi mosoly az arcán
Derekam kezdte simogatni, majd keze egyre lejjebb vándorolt egészen fenekemig amibe azonnal bele is markolt.
-Hé!- kaptam oda és ellöktem kezét onnan
-Fogadjunk még nem értek eddig hozzád, igaz?- nevetett fel-De ez nem marad így sokáig! Mindjárt vissza jövök!
Elengedett és kivonult a szobából. Mi az hogy nem marad így sokáig?! Pánikolltam. Leültem az íróasztalhoz és megpróbáltam lenyomni pár falatot lenyomni a torkomon, több kevesebb sikerrel. Mikor inni akartam hirtelen kivágódott az ajtó és Harry lépett be. Öltözéke teljesen más lett. Fekete farmert viselt, egy fehér félig begombolt ingel.
-Gyere ide!-mutatott maga elé
-Dehogy megyek!- vágtam rá
-Gyere ide!- emelte egy oktávval feljebb a hangját
-Nem!-ráztam a fejem
-A kurva életbe! Gyere már ide, nem bántalak!-vágott ököllel a falba
Én csak remegve csúsztam le a földre. Fejem ölembe hajtottam.
-Most mi bajod van?-ordibált
-Se..semmi!-dadogtam majd elkezdtek folyni a könnyeim
Hazza egy perc alatt mellettem termett, és leguggolt mellém.
-Miért sír?-nyúlt felém ám én arrébb ültem és ellöktem kézét.
-Ne érj hozzám!-könyörögtem.
-Mi van?
-Csak kérlek ne érj hozzám!-motyogtam és kinyújtottam kezem megmutatva hogy ne jöjjön közelebb.
-Mi ez itt?!-kapta el a csuklóm.
Értetlen képpel néztem rá.
-Mi ezek a vágások!- pontosította önmagát
Elkaptam kezem és csak néztem magam elé. Egyik kérdésére sem válaszoltam. Nem voltam rá képes. Most nem.
-Legalább azt mond meg mióta?!-kérdezte aggódva
-Kereken egy hete.-feleltem tömören
-Szóval amióta itt vagy.Akkor ezért voltak múltkor is üvegszilánkok a földön.-bólogattam -Add ide azt az üvegdarabot!-parancsolt rám.
-Nem. Kell nekem!-jelentettem ki
-Madison! Add ide!-morogta és írisz szemei feketébe borultak el.
Egyből a odaadtam. Ilyen állapotban nem érdemed vele ellenkezni, ezt már az elmúlt egy hétben megtanultam.
-Többet meg ne próbáld!-fordult meg majd kivonult a helységből.
Oda vánszorogtam a matrachoz, és összegömbölyödve, álomba sírtam magam.

**********

Tudom kicsit rövid lett, de ezért pénteken is hozok részt valószínű!;)
Véleményed kommentbe írd le. Köszi hogy elolvastad!!
Puszi:Mad <3

2015. február 9., hétfő

1. Rész

Sziasztok!
Ebben a részben lesznek gyenge 18+ részek, és káromkodások is előfordulnak.
Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, remélem tetszeni fog! Ha igen
iratkozzatok fel, likoljatok. Mindenképp haggyatok nyomot magatok után. Jó szórakozást!!
Puszi: Mad
1.Rész

Meghaltak. Meghaltak a szüleim,de kezdjük az elején! Egyik este úgy 10 felé készülődtem lefeküdni,amikor zajt hallottam lentről. Nagyon megijedtem, és csak vártam. Ám amikor meghallottam anyám sikolyát, cselekednem kellett. Felkeltem az ágyamból és megindultam az ajtó felé. Szép lassan lenyomtam a kilincset, majd kiléptem az ajtón. Megindultam a lépcső felé, mikor valaki hátulról megragadott, mire egy kisebb sikoly hagyta el a szám.
-Azt hittem már senki sincs a házban,bár neked azért eléggé örülök, mivel elég sexy vagy ebben a shortban.- suttogta valaki a fülembe
-Hidd el,nem neked öltöztem így ki! Különben is, ki a franc vagy?- feleltem, és próbáltam megfordulni de ő nem hagyta.
-Ne ficánkolj cica!- morogja mély rekedtes hangján
-Tudod ki a cica?!- csattantam fel.
-Igen..TE.- vágja rá
-Arról letehetsz! - ugrottam meg és szerencsére pont tökön vágtam!
Lazított a fogásán és én megpróbáltam kiszabadulni, de nem volt elég időm ugyanis újra erősebben tartott.
-Próbálkozz csak! Én ennél már sokkal rosszabbat is átéltem életemben. Ezzel semmit nem érsz el nálam cica!
- hallottam hangján hogy vigyorog
-Fogd be! Nem vagyok a cicád! Van nevem is. Mellesleg ha a "cicád" vagyok elengedsz.- válaszoltam.
De ezzel csak azt értem el, hogy elnevette magát, majd nem sokkal később kaptam egy igen perverz választ. Ami azért eléggé megdöbbentett.
-Tudod, nagyon felizgultam rád!- lihegte a nyakamba majd megéreztem forró szájat a nyakamon.
Ijedtemben felsikítottam, és megpróbáltam ellökni magamtól. Ám ez a tervem, megint befuccsolt.
-Ugye, nem akarsz..- nem tudtam befejezni.
Túlságosan féltem a választól.
-Mi? Nem! Szerinted ha csak AZT - emelte ki az "azt" szót - már nem tettem volna meg?- kérdezte
-I..inkább..nem válaszolok.. -dadogtam és éreztem hogy a pír elönti arcomat, és már lassan úgy nézek ki mint egy paradicsom!
-Valaki zavarba jött! - dörmögte, és megint neki állt csókolgatni a nyakam.
-Nee!- kiáltottam és most teljes erőmből eltaszítottam magamtól.
Ekkor meghallottam apám hangját, aki biztat hogy csak nyugodjak meg, ám ez nem jön össze neki. Ezután egy hatalmas
lövés visszhangzott a házban, tarkítva egy "kussolsz tata!" mondattal. Hirtelen ötlettől vezérelve rohanni kezdtem a hangok irányába. Bár ne tettem volna. Mikor leértem, láttam apám vérző testét szétterülni a konyha padlón, nem messze anyámétól.
-Úristen!- suttogom
Érzem hogy a sós könnyek utat törnek maguknak arcomon.
-Te meg ki a fenne vagy? Harry, ki ez a csaj? - nézett felém mérgesen egy srác a helység túlsó feléből.
Rá kaptam tekintettem és futni kezdtem. Futottam ahogy bírtam. Kirohantam az utcára és megállás nélkül menekültem. Lépteket hallottam magam mögül ezért hátra pillantottam.
-Aucs!- ordítok fel.
A nagy hátra nézelődésembe sikerült pofára esnem! Hát gratulálok Madisom! Ez a te formád.
Valaki hátulról megragadta a bokám és szembe fordított magával. Újonnan megtudott nevén Harry volt az.
- Mi a francért kellett elfutni a kibaszott életbe! - káromkodott és engem kezdett vizslatni.
-Mert majd pont azt hiszed hogy megvárom a halálom!- motyogtam
A fejembe hirtelen fájdalom nyílalt, ami végett azonnal a fájó ponthoz kaptam. Mikor elemeltem a kezem láttam hogy az véres. Személy szerint nem bírom a vér,stb.. Látványát ezért rémültem kaptam fel a tekintettem ami pont üldözöm mesés írisz zöld szemein akadt meg. /gyilkos létére, elég helyes/
- Mi a faszt csináltál magaddal te kis hülye.- fordult felém.
-Kössz..- suttogtam- Óvatosabban!- mordultam fel mikor teljes erőből a vállára kapott.
-Bocs.- felelte flegmán
Rövid idő alatt visszaértünk a házba, ahol leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Elő keresett egy első segélydobozt majd leült elém. Elő vett egy zsebkendő, majd arra öntött némi kis fertőtlenítőszert.
- Most ne mozogj!- parancsolt rám.- Nem vagy te kutya baszod, ne harapj!
- Nem vagy az apám.- vágtam rá.
- Kussolsz!
-Inkább elvéreznék! - néztem rá
Sose voltam könnyű eset. Mindig is makacs voltam, ezzel apámra ütöttem. De emellett talpraesett is. Nem hagytam hogy megmondják mit, s hogy csináljak, és ez most is így lesz. Nem vagyok egy rongy baba akait kedvük szerint lehet irányítani. Én nem! Majd meglátják. Nem lesz velem könnyű dolguk, azt már most megmondom!

Remélem tetszett az első rész. Komizzatok bátran! Pozitív és
Negatív véleményt is egyaránt várok.
Legyetek rosszak!!
Puszi: Mad