2015. április 6., hétfő

5.Rész

Sziasztok!
Sajnálom a sok késést, de most itt van. Nagyon remélem hogy tetszeni
fog, és Directionerek fel a fejjel, és a srácoknak is. Tény hogy Zayn
nem pótolható, de minden rendbe fog jönni!! Nem is húzom tovább az időt,
jó szórakozást az olvasáshoz. Komikat ne feledjétek!!
Puszi: Mad




Lépteimet felgyorsítva,szaladtam a távolban lévő alak felé. háta mögé bújva, vártam. Szívem hevesen vert, könnyeim patakokban folytak, még akkor is, mikor elüldözte a kutyákat. Rám nézett felhúzott a földről ahova időközben leguggoltam. Megragadta karom és vezetett maga mögött. Pár perc alatt haza is értünk, ám az út néma csöndben telt. Még azt sem kérdezte meg jól vagyok-e, amire természetesen igennel válaszoltam volna, habár ez hazugság de az kit zavar. Az este folyamán hozzám se szólt, szinte levegőnek nézett.
-Au!-sziszegtem mikor sikeresen bevágtam fejem a polcba.
-Balfasz!
Csak ennyit mondott és bevonult a szobájába. Gondoltam meg nézem mit csinál, ám mikor belestem nem láttam mást mint hátát, ugyanis háttal ült nekem.
-H..Harry.- szólítottam meg.
Ő rám nézett majd felállt. Reméltem hogy hozzám jön, és végre megszólal, de e helyett csak bevágta arcom előtt az ajtót. Nem tudtam mire vélni viselkedését. Kopogtam, nem felelt. Kiáltottam, nem válaszolt. Így hát elszántam magam, berontottam és egyenesen odasiettem mellé. Olyat láttam ami még engem is megdöbbentett. Sőt megijesztett.
-Jézusom. Te leordítod a fejem, hogy vagdosom magam erre te drogozol baszod?!-hitetlenkedtem
Elkapta csuklom és maga alá fordított. Szemei feketék voltak, ami nem jelentett jót. Keze derekamra tévedt ami egyre csak haladt lefelé.
-Engedj el!-könyörögtem már már sírva.
-Kussolj édes. Hamarabb túl leszel rajta!-vigyorgott kajánul.
elkezdte lehámozni rólam fölsőm ami még jobban kiborított.
-Kérlek. n..ne- csuklott el hangom.
Mit sem foglalkozva velem folytatta amit elkezdett. Agyam folyamatosan azon kattogott mit tegyek hogy abba hagyja, és közben mi van ha.. gondolatok suhantak át agyamon, amik nem kicsit rémítettek meg.már lassan csak egy fehérnemű volt rajtam mikor görcsös sírásba kezdtem.



-Ne...Én még szűz vagyok.. kérlek térj magadhoz.. ne..-sírtam
Tekintette engem fürkészett majd lenézett mellkasán támaszkodó vézna kis karjaimra, amikkel próbáltam ellökni magamtól.
-Bassza meg! - túrt hajába
Legurult rólam majd kiment. Én gyorsan magamra rángattam ruháim, majd pár perc múlva, mikor már zokogásom is alább hagyott, utána mentem. Ott állt a konyhapultnál és nézte a csempét (?).
-Am..- lépdeltem felé
-Állj. - parancsolt rám - Most hagyj!
-Ok..- feleltem és kimentem.
Leültem a kanapéra, vártam.. és vártam. De semmi.

***** kb. 2 óra elteltével*****

Éreztem hogy 2 kéz nyúl alám, és emel fel a kanapéról, melyeknek tulajdonosával tisztában voltam. Nagy nehezen kinyitottam szemem, de csak résnyire.
-Hm..- nyögtem fel álmosan
-Css.. Aludj Mad csak a szobába viszlek. - felelte.
Én csak hevesen rázni kezdtem fejem, majd nehezen, de sikeresen kikászálódtam karjaimból. Egyenesen vissza a kanapé felé vettem az irányt, mikor megragadta csípőm.Érintése egyből eszembe juttatta a délután történteket. Sikoltva ugrottam arrébb.
-Mi az? - nézett rám döbbenten
-Nem emlékszel mit csináltál velem délután?!
-De igen. És akkor?
-Baszdmeg majdnem megerőszakoltál, és ilyen lazán kezeled?..- akadtam ki
-Valahogy úgy. Na gyere.- felelte
Fejemet hevesen megráztam.
-Gyere vagy baj lesz!
Újra csak fejrázással feleltem
-Gyere amíg szépen kérlek
Megismételtem eddigi cselekedettem.
-A kurva életbe. Most azonnal idejössz, vagy.. - emelte meg a hangját
-Nem! - válaszoltam
-Madison!
-Harry?!- húztam feljebb szemöldököm.
- Ugye nem akarod hogy megint megtegyem amit délután? És most nem fogom vissza magam! - komolyodott el.
Na jó. Akár mennyire is nem akarok muszáj vele mennem. Csak AZT ne tegye meg velem.
-Megyek már.- rohantam be a szobába majd bebújtam az ágyba és fejemre húztam a takarót. Hallottam ahogy farmerja cipzárját ami csak azt jelenti leveszi a ruháit. NEEE!!
- Ugye nem akarsz egész éjszaka a takaró alatt fulladozni? *nevetett fel.
-De!
- Legalább a ruháid vedd át!- mondta
- Nem! Ne és nem!- kiáltottam.
-Szégyenlős vagy? Ne aggódj már több női tested láttam már mint azt te képzeled. A tiéd sem különb.- nevetett
-Jézusom..
-Na gyere már elő!- kezdte el rángatni a a takarom.
Amiért jelentős erő előnyel rendelkezett nem kell sok míg leszedte rólam.
-És most át öltözöl! - felelte
Elkezdte nadrágom lefelé rángatni, ami én vele egy ütemben felfelé.