Reggel hatalmas hangzavarra ébredtem. Az ajtó kivágódott és Harry rohant be rajta. Megragadva csuklóm rántott fel a hideg padlóról, majd húzott maga után a kijárat fele.
-Hova megyünk? - kérdeztem rémülten
-A rendőrök megtaláltak, és téged keresnek. Szóval kuss vagy megöllek. - förmedt rám
Megöl? Kötve hiszem. Ha annyira akarna már rég megtette volna, de nem. Nem is foglalkoztam tovább vele. Mikor kiértünk az épületből, betuszkoltak a kocsiba, és megint csak ráhúztak egy zsákot a fejemre. Számításom szerint olyan fél órát utazhattunk, míg végre elértük úticélunk.
-Hol vagyunk?- kérdeztem
-Nálam! - vette oda félvállról
-És a többi ember miért nem jött?
-Mert nincs elég hely, csak két embernek.
-És miért pont veled kell lennem!?- szenvedtem
-Befognád már végre? Kurvára fárasztó volt eddig is ez a nap. Nem hiányzik egy hisztis picsa is. - ordított rám
Fülem farkam behúzva csúsztam le a fal mentén, ijedten néztem magam elé. Könnyeimmel küszködve vártam a további történéseket.
-Már megint bőgni fogsz? - ordított rám
Na itt eltört a mécses. A könnycsatornáim megteltek, így szemeimből potyogni kezdtek a sós cseppek. Lehet hogy eddig erős voltam, de ez azért már sok, főleg egy lánynak. A hirtelen jött síró rohamom miatt, ami már több mint 10 perce tartott, előhozta a kis kori asztmámat. Ez nem járt mással mint köhögéssel, néha halk sípolással amit a tüdőm adott kis és mellkasi fájdalommal a köhögés miatt. Harry egy idő után aggódva rám nézett majd elment. Na de jó hogy itt hagy. Pont mikor már így is szenvedek.
-Ezt vedd be!- nyújtott felém két fehér bogyót
-Én be nem veszem!- mondtam két köhögés között
-Csak segíteni akarok, hogy ne fulladj meg!- folytatta
- Én nem veszek be gyógyszert!-makacsoltam meg magam
-Ha magadtól nem is, majd akkor erőszakkal!- felelte
Hirtelen mozdulattal kiütöttem a kezéből a gyógyszert.
-Mondtam!-néztem rá
-Én is!
Ment el a pirulákért majd vissza hozzám. Én még mindig "fulladoztam" de azért próbáltam vissza tartani a köhögést, nehogy kinyissam a szám. Ám fél perc után már az ájulás szélén álltam szóval muszáj volt levegőt vennem.
Ahogy nyitottam a számat Hazz kihasználva a helyzetet beledobta a számba marka tartalmat. Időm sem volt kiköpni mert azonnal a számra tapasztotta kezét.
-Na most vagy lenyeled, vagy megfulladsz! -mondta
Nehezen de leküzdöttem a torkomon a gyógyszert, mire a szemben lévő fiú arcára pedig önelégült mosoly ült ki.
-Most örülsz?-motyogtam
-Fogjuk rá!-felelte
Max negyed óra elteltével minden bajom elmúlott.
-Hol akarsz aludni?
-Ezt úgy mondod mintha nem lenne egyértelmű!- grimaszoltam
-Ebben egyet értünk. Jó éjt!- dobott elém egy takarót és a kanapéra mutatott.
Értettem a célzást, így fogtam magam lefeküdtem, a nem mellesleg eléggé kényelmetlen kanapéra, magamra terítve a takarót aludtam el. Éjjel hatalmas mennydörgésre és a hideg esőcseppek kopogására ébredtem. Felhúztam a takarót a nyakamig, s így próbáltam visszaaludni. Ám egy újabb dörgés ami beterítette az egész házat egy hangos sikolyt váltott ki belőlem, mire Harry egy pillanat alatt pisztollyal a kezében rontott ki a szobájából.
Körülnézett majd mikor meggyőződött róla hogy sehol senki felém fordult.
-Minek sikítozol itt? Valaki aludni is akar.- mérgelődött
Nem feleltem csak lesütött szemekkel kezdtem rágni alsó ajkam.
-Csak azt ne mond hogy félsz a vihartól! - könyörgött
Apró bólintással jeleztem hogy sajnos igen is félek. Megsajnálva megragadta a karom és bevezetett a szobájába. Átkísért az ágya jobb oldali részébe ahova lefeküdtem, ő pedig balra. Közelebb húzott magához amit először elleneztem majd átkarolta derekam.
-Most is félsz? - kérdezte
-Hát.. Nem tudom hogy a vihartól féljek jobban, vagy hogy egy gyilkossal fekszem egy ágyba! - feleltem őszintén
-Inkább aludj!- parancsolt rám majd nem sokkal később hallottam ahogy szuszog. Elaludt. Így tettem én is.
********
Mikor felkeltem Hazza már nem volt mellettem így hát felkerestem a mosdót majd a konyhát ahol találtam egy cetlit az asztalon.
"Elmentem, majd jövök. Kaja van a hűtőben, szóval éhen nem halsz, de meg ne próbáld kihasználni a helyzetet és elszökni. Úgy is megtalállak! ~H "
Remek. Ettem a hűtőben talált pizzából majd beágyaztam és vártam. Nagyon unatkoztam szóval gondoltam nem lenne hatalmas baj ha egy kicsit nézem a tévét. Így is tettem. Dél felé járhatott mikor Hazza berontott az ajtón a nevemet ordítva.
-Madison!
-Itt vagyok a szobában! - kiáltottam vissza
-Ennek örülök. Ki engedte meg hogy tévét nézz!? - faggatott
-Én! Ugyanis halálra untam magam ezen a nyomorult helyen. - feleltem
- Ne panaszkodj örülj neki hogy legalább itt lehetsz!- mondta
-Igen! Marhára köszönöm hogy itt lehetek a franc tudja hol, az isten háta mögött. Hogy napi egyszer kapok egy szelet pizzát, hogy annyi tiszteletet sem kapok mint egy virág. Hogy úgy bánnak velem mint egy kutyával. Hát igen! Nagyon köszönöm.
-Szívesen!Még ennyit sem érdemelnél! - felelte
-Már dehogy nem!
-Te nekem nem feleselsz megértetted?- kezdett mérgessé válni
-Annak feleselek akinek akarok! Majd pont te mondod meg Mrs.mindenki azt csinálja amit akarok, itt én parancsolok és aki ellenszegül kinyírom úr! - öltöttem ki rá a nyelvem
-Kibaszott ribanc! - ordított ám majd egy hatalmas csattanással csapódott tenyere arcomnak.
A hirtelen erőtől fejem beütöttem a falba. Az égő ponthoz kaptam majd könnyeim patakban kezdtek folyni arcomon. Engem még soha nem ütött meg egy férfi sem!
---------------------
Sziasztok!
Tudom tegnapra ígértem részt de nem volt időm sajnálom!
Tudom ez is rövid lett de a következő ígérem hosszabb lesz!!
Remélem azért tetszett a rész, és minél többen elolvassátok.
Iratkozzatok fel, likoljatok és persze hagyjatok nyomot magatok után!
Köszönöm hogy elolvastad!
Puszi: Mad
2015. február 26., csütörtök
2015. február 18., szerda
2.Rész
-Figyi! Nekem baromira nincs kedvem itt lenni. -vágtam közbe mikor már a két srác fél órája beszélgetett. -Szóval most mennék!-jelentettem ki és felálltam
-És az kit érdekel? Ül!- parancsolt rám a szőke
-A faszt! Nem vagy az apám!-vágtam rá
Mi vagyok én?! Kutya? Nem! Egy érző emberi lény! Nekem csak ne mondja meg mikor mit csináljak. Felejtsenek akkor inkább el.
-Várjunk! Engem érdekel!Na mond csak hercegnő! Mi a probléma? Netán nem szeretnél itt maradni VELEM?- nyomatékosította meg a velem szót a göndör.
-Képzeld nem!- köptem a lába elé.
- Harcias vagy! Ez tetszik!-kacsintott rám
-Pfujj.- adtam ki magamból a véleményem
Harry hosszú lábaival, gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot hogy pont előttem álljon. Bő fejjel magasabb volt nálam ezért szerencsére nem kellett a szemébe néznem,egészen addig még államnál fogva fel nem hajtotta fejem.
-Tudod, nem kéne ilyen ellenszenvesnek lenned. Cica!- jelent meg arcán egy kacér mosoly
Na ne. Már megint ez a cicázódás. Na megmutatom ki az a cica. Megfogtam Harry a vállánál fogja és beletérdeltem a tökébe. A göndör össze görnyedve rogyott a földre előttem.
-Most ki is a cica?- guggoltam le hozzá vigyorogva
-Nagyon vicces.- szinte köpte a szavakat felém.
A szőke, pontosabban Eric, megfogott és betaszigált egy fekete lands roverbe.
***** 7 nap elteltével *****
-Már három napja itt vagyok, várjunk hol is? Ja hát fogalmam sincs. Ugyanis út közben végig be volt kötve a szemem.
Ebbe bele fogok örülni. Napi egyszer étkezem akkor is max egy szelet pizzányit, inni napi kétszer/hurrá legalább ezt kapok/ be vagyok zárva egy sötét szobába ahol még ablak sincs, csak egy matrac és egy íróasztal. Marha otthonos mondhatom.Ch..-gondolkoztam el, aminek egy hatalmas ajtócsapódás vetett véget.
-Jó reggelt!- csoszogott be Harry a "szobámba" majd ledobta a kajás tálcát az asztalra.
-Nem az!-motyogtam
Rám kapta tekintetét majd közeledni kezdett, én egy ütemben hátráltam vele míg el nem értem a falig.
Mikor utolért elém állt, egyik kezével vállam fölött támasztotta magát míg másik kezét derekamra helyezte.
Próbáltam eltolni de teljesen nekiszorított a falnak.
-Mit akarsz?- kérdeztem tömörön
-Én?Semmit!- jelent meg egy ördögi mosoly az arcán
Derekam kezdte simogatni, majd keze egyre lejjebb vándorolt egészen fenekemig amibe azonnal bele is markolt.
-Hé!- kaptam oda és ellöktem kezét onnan
-Fogadjunk még nem értek eddig hozzád, igaz?- nevetett fel-De ez nem marad így sokáig! Mindjárt vissza jövök!
Elengedett és kivonult a szobából. Mi az hogy nem marad így sokáig?! Pánikolltam. Leültem az íróasztalhoz és megpróbáltam lenyomni pár falatot lenyomni a torkomon, több kevesebb sikerrel. Mikor inni akartam hirtelen kivágódott az ajtó és Harry lépett be. Öltözéke teljesen más lett. Fekete farmert viselt, egy fehér félig begombolt ingel.
-Gyere ide!-mutatott maga elé
-Dehogy megyek!- vágtam rá
-Gyere ide!- emelte egy oktávval feljebb a hangját
-Nem!-ráztam a fejem
-A kurva életbe! Gyere már ide, nem bántalak!-vágott ököllel a falba
Én csak remegve csúsztam le a földre. Fejem ölembe hajtottam.
-Most mi bajod van?-ordibált
-Se..semmi!-dadogtam majd elkezdtek folyni a könnyeim
Hazza egy perc alatt mellettem termett, és leguggolt mellém.
-Miért sír?-nyúlt felém ám én arrébb ültem és ellöktem kézét.
-Ne érj hozzám!-könyörögtem.
-Mi van?
-Csak kérlek ne érj hozzám!-motyogtam és kinyújtottam kezem megmutatva hogy ne jöjjön közelebb.
-Mi ez itt?!-kapta el a csuklóm.
Értetlen képpel néztem rá.
-Mi ezek a vágások!- pontosította önmagát
Elkaptam kezem és csak néztem magam elé. Egyik kérdésére sem válaszoltam. Nem voltam rá képes. Most nem.
-Legalább azt mond meg mióta?!-kérdezte aggódva
-Kereken egy hete.-feleltem tömören
-Szóval amióta itt vagy.Akkor ezért voltak múltkor is üvegszilánkok a földön.-bólogattam -Add ide azt az üvegdarabot!-parancsolt rám.
-Nem. Kell nekem!-jelentettem ki
-Madison! Add ide!-morogta és írisz szemei feketébe borultak el.
Egyből a odaadtam. Ilyen állapotban nem érdemed vele ellenkezni, ezt már az elmúlt egy hétben megtanultam.
-Többet meg ne próbáld!-fordult meg majd kivonult a helységből.
Oda vánszorogtam a matrachoz, és összegömbölyödve, álomba sírtam magam.
**********
Tudom kicsit rövid lett, de ezért pénteken is hozok részt valószínű!;)
Véleményed kommentbe írd le. Köszi hogy elolvastad!!
Puszi:Mad <3
-És az kit érdekel? Ül!- parancsolt rám a szőke
-A faszt! Nem vagy az apám!-vágtam rá
Mi vagyok én?! Kutya? Nem! Egy érző emberi lény! Nekem csak ne mondja meg mikor mit csináljak. Felejtsenek akkor inkább el.
-Várjunk! Engem érdekel!Na mond csak hercegnő! Mi a probléma? Netán nem szeretnél itt maradni VELEM?- nyomatékosította meg a velem szót a göndör.
-Képzeld nem!- köptem a lába elé.
- Harcias vagy! Ez tetszik!-kacsintott rám
-Pfujj.- adtam ki magamból a véleményem
Harry hosszú lábaival, gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot hogy pont előttem álljon. Bő fejjel magasabb volt nálam ezért szerencsére nem kellett a szemébe néznem,egészen addig még államnál fogva fel nem hajtotta fejem.
-Tudod, nem kéne ilyen ellenszenvesnek lenned. Cica!- jelent meg arcán egy kacér mosoly
Na ne. Már megint ez a cicázódás. Na megmutatom ki az a cica. Megfogtam Harry a vállánál fogja és beletérdeltem a tökébe. A göndör össze görnyedve rogyott a földre előttem.
-Most ki is a cica?- guggoltam le hozzá vigyorogva
-Nagyon vicces.- szinte köpte a szavakat felém.
A szőke, pontosabban Eric, megfogott és betaszigált egy fekete lands roverbe.
***** 7 nap elteltével *****
-Már három napja itt vagyok, várjunk hol is? Ja hát fogalmam sincs. Ugyanis út közben végig be volt kötve a szemem.
Ebbe bele fogok örülni. Napi egyszer étkezem akkor is max egy szelet pizzányit, inni napi kétszer/hurrá legalább ezt kapok/ be vagyok zárva egy sötét szobába ahol még ablak sincs, csak egy matrac és egy íróasztal. Marha otthonos mondhatom.Ch..-gondolkoztam el, aminek egy hatalmas ajtócsapódás vetett véget.
-Jó reggelt!- csoszogott be Harry a "szobámba" majd ledobta a kajás tálcát az asztalra.
-Nem az!-motyogtam
Rám kapta tekintetét majd közeledni kezdett, én egy ütemben hátráltam vele míg el nem értem a falig.
Mikor utolért elém állt, egyik kezével vállam fölött támasztotta magát míg másik kezét derekamra helyezte.
Próbáltam eltolni de teljesen nekiszorított a falnak.
-Mit akarsz?- kérdeztem tömörön
-Én?Semmit!- jelent meg egy ördögi mosoly az arcán
Derekam kezdte simogatni, majd keze egyre lejjebb vándorolt egészen fenekemig amibe azonnal bele is markolt.
-Hé!- kaptam oda és ellöktem kezét onnan
-Fogadjunk még nem értek eddig hozzád, igaz?- nevetett fel-De ez nem marad így sokáig! Mindjárt vissza jövök!
Elengedett és kivonult a szobából. Mi az hogy nem marad így sokáig?! Pánikolltam. Leültem az íróasztalhoz és megpróbáltam lenyomni pár falatot lenyomni a torkomon, több kevesebb sikerrel. Mikor inni akartam hirtelen kivágódott az ajtó és Harry lépett be. Öltözéke teljesen más lett. Fekete farmert viselt, egy fehér félig begombolt ingel.
-Gyere ide!-mutatott maga elé
-Dehogy megyek!- vágtam rá
-Gyere ide!- emelte egy oktávval feljebb a hangját
-Nem!-ráztam a fejem
-A kurva életbe! Gyere már ide, nem bántalak!-vágott ököllel a falba
Én csak remegve csúsztam le a földre. Fejem ölembe hajtottam.
-Most mi bajod van?-ordibált
-Se..semmi!-dadogtam majd elkezdtek folyni a könnyeim
Hazza egy perc alatt mellettem termett, és leguggolt mellém.
-Miért sír?-nyúlt felém ám én arrébb ültem és ellöktem kézét.
-Ne érj hozzám!-könyörögtem.
-Mi van?
-Csak kérlek ne érj hozzám!-motyogtam és kinyújtottam kezem megmutatva hogy ne jöjjön közelebb.
-Mi ez itt?!-kapta el a csuklóm.
Értetlen képpel néztem rá.
-Mi ezek a vágások!- pontosította önmagát
Elkaptam kezem és csak néztem magam elé. Egyik kérdésére sem válaszoltam. Nem voltam rá képes. Most nem.
-Legalább azt mond meg mióta?!-kérdezte aggódva
-Kereken egy hete.-feleltem tömören
-Szóval amióta itt vagy.Akkor ezért voltak múltkor is üvegszilánkok a földön.-bólogattam -Add ide azt az üvegdarabot!-parancsolt rám.
-Nem. Kell nekem!-jelentettem ki
-Madison! Add ide!-morogta és írisz szemei feketébe borultak el.
Egyből a odaadtam. Ilyen állapotban nem érdemed vele ellenkezni, ezt már az elmúlt egy hétben megtanultam.
-Többet meg ne próbáld!-fordult meg majd kivonult a helységből.
Oda vánszorogtam a matrachoz, és összegömbölyödve, álomba sírtam magam.
**********
Tudom kicsit rövid lett, de ezért pénteken is hozok részt valószínű!;)
Véleményed kommentbe írd le. Köszi hogy elolvastad!!
Puszi:Mad <3
2015. február 9., hétfő
1. Rész
Sziasztok!
Ebben a részben lesznek gyenge 18+ részek, és káromkodások is előfordulnak.
Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, remélem tetszeni fog! Ha igen
iratkozzatok fel, likoljatok. Mindenképp haggyatok nyomot magatok után. Jó szórakozást!!
Puszi: Mad
1.Rész
Meghaltak. Meghaltak a szüleim,de kezdjük az elején! Egyik este úgy 10 felé készülődtem lefeküdni,amikor zajt hallottam lentről. Nagyon megijedtem, és csak vártam. Ám amikor meghallottam anyám sikolyát, cselekednem kellett. Felkeltem az ágyamból és megindultam az ajtó felé. Szép lassan lenyomtam a kilincset, majd kiléptem az ajtón. Megindultam a lépcső felé, mikor valaki hátulról megragadott, mire egy kisebb sikoly hagyta el a szám.
-Azt hittem már senki sincs a házban,bár neked azért eléggé örülök, mivel elég sexy vagy ebben a shortban.- suttogta valaki a fülembe
-Hidd el,nem neked öltöztem így ki! Különben is, ki a franc vagy?- feleltem, és próbáltam megfordulni de ő nem hagyta.
-Ne ficánkolj cica!- morogja mély rekedtes hangján
-Tudod ki a cica?!- csattantam fel.
-Igen..TE.- vágja rá
-Arról letehetsz! - ugrottam meg és szerencsére pont tökön vágtam!
Lazított a fogásán és én megpróbáltam kiszabadulni, de nem volt elég időm ugyanis újra erősebben tartott.
-Próbálkozz csak! Én ennél már sokkal rosszabbat is átéltem életemben. Ezzel semmit nem érsz el nálam cica!
- hallottam hangján hogy vigyorog
-Fogd be! Nem vagyok a cicád! Van nevem is. Mellesleg ha a "cicád" vagyok elengedsz.- válaszoltam.
De ezzel csak azt értem el, hogy elnevette magát, majd nem sokkal később kaptam egy igen perverz választ. Ami azért eléggé megdöbbentett.
-Tudod, nagyon felizgultam rád!- lihegte a nyakamba majd megéreztem forró szájat a nyakamon.
Ijedtemben felsikítottam, és megpróbáltam ellökni magamtól. Ám ez a tervem, megint befuccsolt.
-Ugye, nem akarsz..- nem tudtam befejezni.
Túlságosan féltem a választól.
-Mi? Nem! Szerinted ha csak AZT - emelte ki az "azt" szót - már nem tettem volna meg?- kérdezte
-I..inkább..nem válaszolok.. -dadogtam és éreztem hogy a pír elönti arcomat, és már lassan úgy nézek ki mint egy paradicsom!
-Valaki zavarba jött! - dörmögte, és megint neki állt csókolgatni a nyakam.
-Nee!- kiáltottam és most teljes erőmből eltaszítottam magamtól.
Ekkor meghallottam apám hangját, aki biztat hogy csak nyugodjak meg, ám ez nem jön össze neki. Ezután egy hatalmas
lövés visszhangzott a házban, tarkítva egy "kussolsz tata!" mondattal. Hirtelen ötlettől vezérelve rohanni kezdtem a hangok irányába. Bár ne tettem volna. Mikor leértem, láttam apám vérző testét szétterülni a konyha padlón, nem messze anyámétól.
-Úristen!- suttogom
Érzem hogy a sós könnyek utat törnek maguknak arcomon.
-Te meg ki a fenne vagy? Harry, ki ez a csaj? - nézett felém mérgesen egy srác a helység túlsó feléből.
Rá kaptam tekintettem és futni kezdtem. Futottam ahogy bírtam. Kirohantam az utcára és megállás nélkül menekültem. Lépteket hallottam magam mögül ezért hátra pillantottam.
-Aucs!- ordítok fel.
A nagy hátra nézelődésembe sikerült pofára esnem! Hát gratulálok Madisom! Ez a te formád.
Valaki hátulról megragadta a bokám és szembe fordított magával. Újonnan megtudott nevén Harry volt az.
- Mi a francért kellett elfutni a kibaszott életbe! - káromkodott és engem kezdett vizslatni.
-Mert majd pont azt hiszed hogy megvárom a halálom!- motyogtam
A fejembe hirtelen fájdalom nyílalt, ami végett azonnal a fájó ponthoz kaptam. Mikor elemeltem a kezem láttam hogy az véres. Személy szerint nem bírom a vér,stb.. Látványát ezért rémültem kaptam fel a tekintettem ami pont üldözöm mesés írisz zöld szemein akadt meg. /gyilkos létére, elég helyes/
- Mi a faszt csináltál magaddal te kis hülye.- fordult felém.
-Kössz..- suttogtam- Óvatosabban!- mordultam fel mikor teljes erőből a vállára kapott.
-Bocs.- felelte flegmán
Rövid idő alatt visszaértünk a házba, ahol leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Elő keresett egy első segélydobozt majd leült elém. Elő vett egy zsebkendő, majd arra öntött némi kis fertőtlenítőszert.
- Most ne mozogj!- parancsolt rám.- Nem vagy te kutya baszod, ne harapj!
- Nem vagy az apám.- vágtam rá.
- Kussolsz!
-Inkább elvéreznék! - néztem rá
Sose voltam könnyű eset. Mindig is makacs voltam, ezzel apámra ütöttem. De emellett talpraesett is. Nem hagytam hogy megmondják mit, s hogy csináljak, és ez most is így lesz. Nem vagyok egy rongy baba akait kedvük szerint lehet irányítani. Én nem! Majd meglátják. Nem lesz velem könnyű dolguk, azt már most megmondom!
Remélem tetszett az első rész. Komizzatok bátran! Pozitív és
Negatív véleményt is egyaránt várok.
Legyetek rosszak!!
Puszi: Mad
Ebben a részben lesznek gyenge 18+ részek, és káromkodások is előfordulnak.
Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, remélem tetszeni fog! Ha igen
iratkozzatok fel, likoljatok. Mindenképp haggyatok nyomot magatok után. Jó szórakozást!!
Puszi: Mad
1.Rész
Meghaltak. Meghaltak a szüleim,de kezdjük az elején! Egyik este úgy 10 felé készülődtem lefeküdni,amikor zajt hallottam lentről. Nagyon megijedtem, és csak vártam. Ám amikor meghallottam anyám sikolyát, cselekednem kellett. Felkeltem az ágyamból és megindultam az ajtó felé. Szép lassan lenyomtam a kilincset, majd kiléptem az ajtón. Megindultam a lépcső felé, mikor valaki hátulról megragadott, mire egy kisebb sikoly hagyta el a szám.
-Azt hittem már senki sincs a házban,bár neked azért eléggé örülök, mivel elég sexy vagy ebben a shortban.- suttogta valaki a fülembe
-Hidd el,nem neked öltöztem így ki! Különben is, ki a franc vagy?- feleltem, és próbáltam megfordulni de ő nem hagyta.
-Ne ficánkolj cica!- morogja mély rekedtes hangján
-Tudod ki a cica?!- csattantam fel.
-Igen..TE.- vágja rá
-Arról letehetsz! - ugrottam meg és szerencsére pont tökön vágtam!
Lazított a fogásán és én megpróbáltam kiszabadulni, de nem volt elég időm ugyanis újra erősebben tartott.
-Próbálkozz csak! Én ennél már sokkal rosszabbat is átéltem életemben. Ezzel semmit nem érsz el nálam cica!
- hallottam hangján hogy vigyorog
-Fogd be! Nem vagyok a cicád! Van nevem is. Mellesleg ha a "cicád" vagyok elengedsz.- válaszoltam.
De ezzel csak azt értem el, hogy elnevette magát, majd nem sokkal később kaptam egy igen perverz választ. Ami azért eléggé megdöbbentett.
-Tudod, nagyon felizgultam rád!- lihegte a nyakamba majd megéreztem forró szájat a nyakamon.
Ijedtemben felsikítottam, és megpróbáltam ellökni magamtól. Ám ez a tervem, megint befuccsolt.
-Ugye, nem akarsz..- nem tudtam befejezni.
Túlságosan féltem a választól.
-Mi? Nem! Szerinted ha csak AZT - emelte ki az "azt" szót - már nem tettem volna meg?- kérdezte
-I..inkább..nem válaszolok.. -dadogtam és éreztem hogy a pír elönti arcomat, és már lassan úgy nézek ki mint egy paradicsom!
-Valaki zavarba jött! - dörmögte, és megint neki állt csókolgatni a nyakam.
-Nee!- kiáltottam és most teljes erőmből eltaszítottam magamtól.
Ekkor meghallottam apám hangját, aki biztat hogy csak nyugodjak meg, ám ez nem jön össze neki. Ezután egy hatalmas
lövés visszhangzott a házban, tarkítva egy "kussolsz tata!" mondattal. Hirtelen ötlettől vezérelve rohanni kezdtem a hangok irányába. Bár ne tettem volna. Mikor leértem, láttam apám vérző testét szétterülni a konyha padlón, nem messze anyámétól.
-Úristen!- suttogom
Érzem hogy a sós könnyek utat törnek maguknak arcomon.
-Te meg ki a fenne vagy? Harry, ki ez a csaj? - nézett felém mérgesen egy srác a helység túlsó feléből.
Rá kaptam tekintettem és futni kezdtem. Futottam ahogy bírtam. Kirohantam az utcára és megállás nélkül menekültem. Lépteket hallottam magam mögül ezért hátra pillantottam.
-Aucs!- ordítok fel.
A nagy hátra nézelődésembe sikerült pofára esnem! Hát gratulálok Madisom! Ez a te formád.
Valaki hátulról megragadta a bokám és szembe fordított magával. Újonnan megtudott nevén Harry volt az.
- Mi a francért kellett elfutni a kibaszott életbe! - káromkodott és engem kezdett vizslatni.
-Mert majd pont azt hiszed hogy megvárom a halálom!- motyogtam
A fejembe hirtelen fájdalom nyílalt, ami végett azonnal a fájó ponthoz kaptam. Mikor elemeltem a kezem láttam hogy az véres. Személy szerint nem bírom a vér,stb.. Látványát ezért rémültem kaptam fel a tekintettem ami pont üldözöm mesés írisz zöld szemein akadt meg. /gyilkos létére, elég helyes/
- Mi a faszt csináltál magaddal te kis hülye.- fordult felém.
-Kössz..- suttogtam- Óvatosabban!- mordultam fel mikor teljes erőből a vállára kapott.
-Bocs.- felelte flegmán
Rövid idő alatt visszaértünk a házba, ahol leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Elő keresett egy első segélydobozt majd leült elém. Elő vett egy zsebkendő, majd arra öntött némi kis fertőtlenítőszert.
- Most ne mozogj!- parancsolt rám.- Nem vagy te kutya baszod, ne harapj!
- Nem vagy az apám.- vágtam rá.
- Kussolsz!
-Inkább elvéreznék! - néztem rá
Sose voltam könnyű eset. Mindig is makacs voltam, ezzel apámra ütöttem. De emellett talpraesett is. Nem hagytam hogy megmondják mit, s hogy csináljak, és ez most is így lesz. Nem vagyok egy rongy baba akait kedvük szerint lehet irányítani. Én nem! Majd meglátják. Nem lesz velem könnyű dolguk, azt már most megmondom!
Remélem tetszett az első rész. Komizzatok bátran! Pozitív és
Negatív véleményt is egyaránt várok.
Legyetek rosszak!!
Puszi: Mad
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)